Szép jó napot!

"Kicsit" eltűntem mostanában. De ez csak azért van, mert szó szerint nincs internetezésre időm. Nyár vége óta sok minden történt. Középső gyermekem első osztályos lett. Hála az égnek azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon szeret iskolába járni. Szeret tanulni, szeret gyakorolni. Lassacskán úszni is megtanul (úgy néz ki). Most a hittan mellett elkezdett táncolni is (Hip-Hop). Már volt iskolás szülinapi buliban is. Sőt, már kirándulni is voltak a sulival, egy csokigyárban, ami hatalmas élmény volt neki. Tele vagyunk piros pontokkal és csillagokkal, nevető fejecskékkel, stb. Kisfiam eközben folytatja az ovit, most már a nővére nélkül. Emiatt azt gondoltam, hogy majd gondok lesznek, de egyáltalán nincsen. Egyszer volt egy nagyobb hisztije az oviban, amikor még a vezető óvónő is lejött az emeletről, hogy ki sír ennyire. Be is telefonáltam fél órával később az oviba, hogy nézzenek utána megnyugodott-e már. De ez szeptember elején volt, azóta hál Istennek szivesen megy. Nincsenek hisztik, szépen elbúcsúzik tőlünk (-szia apa - puszi, szia anya - puszi) és megy be szépen egyedül a terembe. Szóval ilyen szempontból nincs okom panaszra. Nagylányom a kamaszkor legelején, de már viselkedésileg totál a közepén tart. Tudnék írni róla egész nap, de inkább nem húzom fel magam :)

Most éppen beteg mind a két kicsi. Fiam kezdte fülgyulladással, kisebbik lányom folytatta hangszalag és nyelőcső gyulladással (vírusos), közben hányt is többször. Erre most a fiam (mire már kigyógyult a fülbajból) elkapta tőle, és most felváltva hánynak és köhögnek mint állat. Közben hol egyiknek van tök magas láza, hol a másiknak. Éjszaka is csak rodeózok közöttük.

Munkanélküliségem sem tartott sokáig. Drága jó férjem alkalmazott. :) szóval most a férjem cégét ketten visszük. Nincs külsős ember csak mi ketten. Egész nap együtt és ez nagyon jó. Sokan azt mondják nem egészséges egy helyen dolgozni házaspároknak, de ez nem egy átlagos munkahely, itt nincsenek munkatársak, csak ő és én. Eddig tökéletesen működik. Reggel együtt visszük a két kicsit iskolába, óvodába (nagy nem velünk jár), aztán megyünk a munkahelyre, max. 3-kor befejezzük, mert megyünk értük ovi, suli, aztán együtt bevásárolni, haza. A férjemnek azért adok kimenőt néha, mert neki szüksége van rá. Én nem igénylem. Szóval mindent el tudunk intézni, mert nincs főnök, akitől el kéne kérezkedni. Ha bankba kell menni például, akkor abbahagyjuk a munkát és elmegyünk, vagy később megyünk dolgozni, vagy előbb abbahagyjuk, stb. Mindent meg tudunk beszélni (gyerekek nélkül). Igaz, lényegében fizikai munkát kell végeznem, de egyáltalán nem zavar, szivesen csinálom.

Ja és kérdeztétek: azóta sem vezetek :(

Nem egy elveszett gyerek

Gyerek: -Nézd apa mennyi pénzem van!!!
Apa: -Honnan van neked pénzed?
Gyerek: -Találtam.
Apa: -Hol?
Gyerek: -A nővérem pénztárcájában!

"Kobuci"

Azért tettem idézőjelbe ezt a vásári finomságot, mert az én kobucim sajnos nem olyan ISTENI, mint az igazi. Ennek ellenére nagyon nagy sikere volt a gyerekeim körében, úgyhogy már megérte leutánozni. Az eredeti egyébként bagettre épül, az enyém sima piritott kenyérre. Megkenem a kenyeret fokhagymás tejföllel, erre került az apróra vágott, piritott kolbászdarabok, arra felkockázott kígyóuborka és paradicsom. És így néz ki:

....a vezetésről....

Akkor most írok egy bejegyzést a vezetésről, mert jogos a kérdés Csipike. Őszinte leszek: utálok vezetni. Az autóról tényleg csak szuperlativuszokban tudok beszélni, mert úgy megy, mint a zsír. Viszont én már eleve idegesen kezdek neki mindig a vezetésnek, ha tudom, hogy másnap vezetnem kell, akkor alig alszom valamit éjjel. Az sem segít a dolgon, hogy első alkalommal, mikor a saját autónkat vezettem, majdnem elütöttem egy biciklist (szabályosan közlekedett). Ez olyan rossz hatással volt rám, hogy már álmodtam is róla. Szóval agykontrolloznom kéne, vagy jógáznom, vagy mittomén, hogy meg tudjak nyugodni és higgadtan vezetni. Mert amúgy nem is vezetni utálok, inkább közlekedni a városban. Ez van. Ciki, de tipikus utak réme vagyok.

Nyelvújító

Középső gyermekemnek vannak fura dolgai. Az egyik a nyelvújítása. Először arra gyanakodtam, hogy talán rossz a hallása. El is vittem hallásvizsgálatra, ami olyan tökéletesre sikerült, hogy a doktornő konkrétan azt mondta: -"ennek a gyereknek 120%-os a hallása." Íme pár szó, hogy lássátok mire gondolok: (nem írom mellé a "magyar" megfelelőjét, mert szerintem rá lehet jönni)

Szóval: Balatonbogár, barakc, erdei szalonna, vláza, fej-tor-protkó, tartálymártás, zorr, algum, Áldám, Németh Áram (Áron akar lenni), na és a kedvencem egy versrészlet: -"Esküszünk, esküszünk, hogy rablók tovább nem leszünk!"

Mikor mondtam neki, hogy az említett vers nem így van, akkor közölte velem, hogy az Edit néni az oviban nekik így tanította, úgyhogy ne okoskodjak annyit.... mit tehettem volna, nem okoskodtam tovább :)

Ja és míg el nem felejtem: Köszönöm szépen a gratulációkat!!!

37!

Rosszevő gyerekeknek...

Szerpentin-Utálom!!!!

Köszönöm a hozzászólásokat az előző bejegyzéshez. Sajnos én még mindig nem tudok hozzászólni sem a saját, sem mások blogjához. Igazatok volt, mert az órák számának növekedésével egyenes arányban lettem egyre nyugodtabb. Azt nem írom, hogy egyre ügyesebb is, mert ez olyan változó. Hol jobban megy, hol rosszabbul. Mikor például 3 órát aludtam egész éjszaka (mert a kisfiamnak kötőhártya gyulladása volt és egész éjjel fenn volt), akkor kialvatlanul sokkal jobban vezettem és jobbak voltak érdekes módon a reflexeim is. Mikor meg kialudtam magam, akkor meg bénáztam csomót. Aztán a tegnapi vezetésen kiderült, hogy van a parkolásnál is ROSSZABB. Van egy domb a városban, ahol ilyen villanegyed épült. Kilátó is van, meg minden. Van egy felvezető út, egy szerpentin. Oda vitt fel engem ez az ember. Na az kb. olyan volt, mint kisgyerek koromban az első hullámvasutas élményem. Csak itt még vezetnem is kellett... beszarás!!!! Márbocs! Mikor felértünk és fellélegeztem egy percre, rájöttem, hogy le is kéne onnan jönni... durva volt na. Szűk út (szinte egy autós) iszonyat meredek és különben is. Mondtam is neki, hogy -minek jöttünk ide, nem ismerek itt senkit! :) Célozva arra, hogy eddig csupa praktikus ötlete volt: parkolás nagy bevásárlóközpontoknál, kórháznál, piacnál, stb. De csak örült a feje és vigyorgott, hogy még szükség lehet rá :) édes, nem?

Parkoljunk...

A második vezetésem ha lehet, még szörnyebben sikerült mint az első. Drága oktató bácsi már első alkalommal ráérzett a legnagyobb gyengeségeimre, ezért (érthető módon) ezeket próbálta belém súlykolni. Lásd parkolás. Első alkalommal asszem négyszer parkoltunk. Másodikra 9-szer!!!!! a legkülönfélébb helyekre és módokon. Olyan magas volt a végére már a vérnyomásom, hogy szabályosan lüktetett a homlokomon az ér. Harmadik vezetésemre péntek reggel 8 órakor került sor. Egész éjjel nem aludtam miatta. Aztán láss csodát, vezetés közben sikerült lenyugodnom. Négy parkolásunk volt, ebből három 1-1 nagy bevásárlóközpont parkolójában, ami nagyon hasznosnak bizonyult. (értem ezalatt a való élet modellezését). Aztán leparkoltunk a kórháznál is. Na az nem volt piskóta, de megoldottuk (közös erővel). Úgy fejeztük be az órát, hogy elmentünk egy fiatal fiúért és onnantól ő vezetett én pedig hátraülhettem. Elvittek a Munkaügyi Központba. Ekkor nyugodtam meg igazán, mert láttam, hogy vannak nálam ügyetlenebbek is. Igaz, neki még nincs jogsija, de sebaj :) Azért még parázok a következő óráig, de majd csak csütörtökön kerül rá sor, addig pihi van!

Vezettem...(?)

Sok-sok időhúzás és mindenféle kifogás (én voltam a renitens) után tegnap végre sikerült összehozni az első találkozót az oktatóval. Vezettem.... már ha egyáltalán lehet ezt vezetésnek nevezni, amit műveltem. Iszonyú ideges voltam és ez rá is nyomta a bélyegét a dologra. Kapkodtam, föl-le ugráltam a kuplungról és a gázról, (néha a fékről is) amitől az oktatóm cseppet sem volt boldog. Olyan vizek folytak le rólam a két óra alatt, hogy megtelt volna vele egy nagyobb homokozóvödör. Ráadásul pont csúcsforgalomban kellett vezetnem, amitől már eleve tök kész voltam. Volt mindenféle váratlan helyzet, ahogy kell: útlezárás, kocsi elé "toppanó" gyalogos, részeg biciklis és miattam kialakult forgalmi dugó :) Alig vártam, hogy leteljen az idő és kiszállhassak a kocsiból. Ja és konkrétan vagy én vagyok nagyon pici, vagy a kocsi nagyon "nagy", de hiába állítottam be az összes lehetséges módon az ülést (magasabbra, előbbre, stb.) még így sem látom, hogy bordó az autó. Annyira nem látok ki belőle. A poklok pokla az volt, mikor négyszer is rámerőltette a drága, hogy "akkor parkoljunk". Előre még csak-csak, de hátrafelé: egyrészt nem láttam a kocsi hol végződik, másrészt valószínűleg rosszul állítottam be a tükröket, mert amit mondott, hogy látnom kéne, azt én nagyon nem láttam sehol... holnap újra megyek... ma már nem vacsizok... :)

Válasz Csipikének

Nem tudom miért, de nem tudok kommentelni a bloggerben. Sem itt a sajátomban, sem máséban, úgyhogy így válaszolok Csipike kérdésére ha nem baj: Mivel a ballagás csak fél 11-kor kezdődött, kérték az óvónők, hogy ne öltöztessük őket reggel még ünneplőbe, mert lesz még közben tízórai (ami epres joghurt volt), nehogy leegyék a ruhát. Így történt, ami történt... Amúgy, lehet, hogy túlreagáltam, de zavart, ezt nem tagadom. Viszont cserébe teszek fel róla képet, mert sértődötten megjegyezte, hogy ezen a videón az ő arca nem is látszik... :) Ez a hivatalos ballagási fotó.

Ovis ballagás

Középső gyermekem és egyben kisebbik lányom ma elballagott az óvodából. Nagyon szépen szerepelt és minden tök jó volt, de úgy volt felöltözve, hogy égnek állt a hajam. Legszívesebben elsírtam volna magam. Nem részletezem, de közel sem abban a ruhában volt, amit vittem... eszem megáll! Kicsi fiam közben a többi kicsi között üldögélt és végig rosszalkodta az egész ünnepséget. Sikerült egy rövid időszakot megörökítenem a fényképezőgéppel, de ezen még viszonylag jól viselkedik, csak izeg-mozog. De el kell, hogy mondjam, hogy ennél sokkal rosszabb volt! Felteszem ide ezt a "szösszenet" videót. A két nagyfiú közötti picikét kell nézni, ő az én rosszcsont fiam! :) Az álló sorban legközelebb lévő kislány (akinek csak a haja látszik) ő pedig a ballagó (kis/nagy)lányom.

Gyermeknap az oviban

Tegnap délután volt a gyereknap az oviban. Pici fiam csak kapkodta a fejét, azt sem tudta mit nézzen mikor elkezdődött az udvaron felállított bábszínház. Sokáig csak a kavicsokat rugdalta a széke alatt. Rá is szóltam, hogy "hé, már megy az előadás". Utána aztán már belemerült teljesen. Lánykám fellépett az eseményen. Pünkösdölőt adtak elő és nagyon ügyi és csini volt. A végén minden ovis kapott egy ingyen lángost, meg üdítőt, ez arra volt jó, hogy evés közben észrevétlenül "hazaosontunk" :) Félúton eszébe a jutott a fiamnak, hogy "hova megyünk most?", de aztán le tudtam szerelni, hogy megússzuk a hisztit. Ez az egész hét egyébként a gyereknapról szólt az oviban. Hétfőn elment az egész ovi egy Kalandváros nevü helyi játszóparkba, kedden kirándulni voltak Kőszegszerdahelyre, szerdán tűzoltó autó, csütörtökön rendőrmotor és rendőrautó volt az oviban, amikre fel is lehetett ülni. A tűzoltó autóval még locsoltak is. Mondanom sem kell, hogy az én autófan fiam totál kész volt az élményektől és azóta is tűzoltó akar lenni.

8 perces hasizom gyakorlat :)

Gyors hír/Gyorshír (?)

A héten végre sikerült elintéznem a jogosítvány hosszabbításához szükséges orvosi vizsgálatot. Egy általam imádott dokibácsihoz mentem és megint nem csalódtam benne. Mind a két vizsgálat, amitől féltem (1. vérnyomás 2. látásvizsgálat), szóval mind a kettő szuper lett. Meg is adta az orvosit 10 évre. Most már csak az okmányirodába kell bemennem jövő kedden és indulhat a rally :)

Gyümölcsleves krumplistésztával

Lányom, aki amúgy már nem kicsi (6.-os) felháborodva jött haza az iskolából. Kérdeztem mi a baj? Az ebéddel volt baja. Kérdeztem mi volt a kaja? Erre ő: (feldúltan) "gyümölcslevesbe bele volt keverve a krumplistészta" Először elképzeltem ahogy ez kinézhet, aztán mély gondolkodóba estem, hogy akkor most mi van??????? Közben sikerült kiderítenem, hogy hús is volt benne. Akkor már leesett a tantusz. Gyümölcsmártás volt hússal, krumplival :) Gyerekkorom legútálatosabb étele amúgy. Most sem nagyon díjazom a hús+gyümölcs párosítást (kivéve az édes-savanyú csirkét). Hát ezt a "csodát" nézte a gyerek annak, aminek mondta :) Sajnálom, hogy megszűnt a főzős blogom, mert most jól kivesézném a témát :) Végül röhögtem egy jót a dühöngő gyereken :)

Szülői értekezlet

Megvolt a középső gyermekem első iskolai szülői értekezlete. Kicsit megnyugodtam, mert elsőre nagyon szimpatikusak a tanítónénik is és maga az osztályterem is tök hangulatos, családias. A szülők is szimpik voltak, 3 anyukát ismerek is. Az is jó, hogy kicsi lesz az osztálylétszám, mivel ez egy angol-magyar kéttannyelvű speciális osztály. Első-másodikban a rajz és a technika van angolul. Persze játékos formában. Harmadiktól már a környezet is. Felsőben pedig már majdnem minden. Első két évben csak szókincsfejlesztés van, harmadiktól kezdenek el írni és olvasni a célnyelven. Nyelvvizsgát is tesznek a 8 év alatt. Mivel a lányom az óvodában két éve tanul már angolul és imádja, ezért már alig várja, hogy még több angol szót ismerjen. Hála a UPC-nek van nálunk itthon Baby Tv csatorna, ami egy angol nyelvű 2-3 éveseknek kitalált mesecsatorna. Nemcsak a két kicsi, de a nagylányom is nagyon szereti nézni. Mivel kicsi gyerekeknek találták ki, egyszerű a nyelvezete és sokmindent megértenek a nagyobbak. A legkisebb pedig hallás után megtanult már belőle egy csomó dalt angolul. A másik hír: 18 éve nem vezettem autót, de most rákényszerülök, úgyhogy el kell mennem gyakorlóvezetésre egy autósiskolába. Ennek köszönhetően (ha túlélem) bőven lesz miről írni itt a blogon. Régen is egy "antischumacher" voltam :)

"Jézuskás sarok"

Megvolt a tavaszi lomtalanítás a lakótelepen. Egy hétig gyűjtögettem rá a feleslegessé vált cuccokat. Jutott a Máltai Szeretetszolgálathoz is és egy gyermekotthonnak is adtam ruhákat, játékokat. Jó érzés volt, hogy felszabadultak polcok, fiókok és végre el tudtam rakni olyan dolgokat, amiknek eddig nem jutott hely. Sajnos vannak olyan dolgaim (gyűjtögetős fajta vagyok), amiktől nem tudok megválni, pedig csak foglalják a helyet és "porosodnak". Végre sikerült kialakítani a kisebbek szobájában egy kis sarkot, ami a középső gyermekem kívánsága volt és bevallom őszintén, hogy nagyon örültem neki. Ő úgy nevezi: "Jézuskás sarok". Tudni kell, hogy a nagylányom keresztanyukája egy mélyen vallásos (idősebb) hölgy, aki rengeteg olyan dologgal látja el az én lánykámat, amiket templomokban, zarándokutakon lehet beszerezni. Gyűjti a gyerkőc a szentképeket, rózsafűzéreket, kis szobrokat, könyveket, gyertyákat, stb. Most berendezett magának egy kis "szentélyt". Nem kell ilyen vad, giccses dologra gondolni, vigyáztunk, hogy ízléses legyen és ne túl zsúfolt. Nekem tetszik.

Fejfájás a köbön

Húsvét hétfőn ledöntött a lábamról egy (akkor azt hittem) szimpla nátha. Aztán egyre rosszabbul lettem. Mára egy szép kis arc- és homloküreggyulladás lett belőle. A szakadatlan orrfújásnál csak az a rosszabb, hogy lassan már két hete egyfolytában fáj a fejem. Tegnapi gyógyszeradagom: 3 db Augmentim Duo, 3 db Nurofen, 2 db Algopyrin és 1 db Panalgorin + homeobogyók (Coryzalia). Persze a fejfájás egész nap nem szűnt meg. Átmenetileg javult, aztán estére újra beindult. Ma megint szar napom volt. Estére tervezek egy kamillás gőzölést, Bioptron lámpázással kiegészítve. Annyira elegem van már ebből az egészből, hogy el sem tudom mondani...

Anyák Napjára...

Húsvét

Túl vagyunk a húsvéti ünnepeken. Hála az égnek, amennyire féltem tőle, annyira jól sikerült. A gyerekek élvezték minden percét, így én is. Nem volt hiszti, nem volt nyávogás, veszekedés... semmi ilyesmi. Mindenki örült annak amit kapott (úgy intéztem, hogy mindenki egyet kapjon, de olyat amilyet már régóta szeretett volna). Így történt meg, hogy nagylányom (13) megkapta élete első sminkkészletét. (lehet érte megkövezni). Én egyáltalán nem sminkelem magam. Ha nagyon nagyon tré a kinézetem, mert mondjuk nem aludtam éjszaka, vagy beteg vagyok és fal fehér, akkor szoktam egy kis fekete szemcerkát, meg egy barna szájkontúrral besatírozott szájat kreálni, egy kis alapozóval. Ennyi. De ehhez már tényleg nagyon úgy kell éreznem magam, hogy baromi csúnya vagyok. Szégyenlem is magam néha, mert a legjobb barátnőm kozmetikus, én meg ilyen amatőr sminket dobok néha :) Pedig tényleg adok magamra (öregszem, úgyhogy kell is). Tornázok is, mert a három terhesség+szülés óta könnyebben csúsznak fel a kilók... sajnos. Aztán (teljesen önszántamból) elkezdtem nőiesebben öltözködni. Na ez nehezebb, mint sminkelni. Imádom a sportos cuccokat, a farmert és mindent ami fekete, koponyás vagy csak szimplán "rockos". De mondjuk szülői értekezletre már nem megyek el Martens bakancsban. (régebben elmentem) Szóval a lányom osztályában most fénykorát éli a körömlakk, szájfény, szemceruza, stb. úgyhogy kénytelen voltam beállni a sorba. Arra azért figyeltem, hogy a körömlakk fekete vagy sötét lila legyen, a szájfény is lilára hajaz, de alig van színe, a szemceruza egyértelműen fekete, stb. Legyen már stílusa a csajnak :) és tegnap végre felvette a Metallica pólót is! Örül a májam :)

Játszótér apró "ajándékkal"

Tegnapelőtt levittem a két kicsit a házunk előtt lévő "játszótérre". Azért írtam idézőjelben, mert ez amolyan félig-meddig megszüntetett játszótér. Van egy hinta, egy mászóka és egy homokozó. Szóval lementünk homokozni, mert a gyerekeim totál rá vannak kattanva a homokozásra. Kb. 2 és fél-3 órát voltunk lenn. Tök jó idő volt, ráadásul egy lélek sem volt rajtunk kívül, úgyhogy nagyon élvezték az egyeduralmat. Este fürdésnél vettem észre a kis hívatlan betolakodót, egy kullancsot a térdemben. Első reakcióm: totál para, hogy most halálos betegséget kaptam (vagy éppen kapok). Aztán elkezdtem "műteni" magam. Mondanom sem kell, hogy a gyógyszertári kullancskiszedő kanállal egyáltalán nem boldogultam, pedig hatvanötezerszer elolvastam, hogy mit kell vele csinálni. Végül a parám átment hiper-szuper parába, hogy ráadásul még ki sem tudom venni!! Úgy voltam vele, hogy reggel elmegyek a dokihoz és kivetetem. Reggel viszont újra nekiestem és végül sikerült kivennem. Most figyelgetem a csípés környékét és továbbra is parázok. Ja és kerestem egy másik játszóteret.

Óvoda és betegség

Kicsi fiam már két hetet eltöltött az óvoda nevű objektumban. Első héten minden tök simán ment. Sokat segített, hogy a tesó is abba a csoportba jár. Nem is kellett szoktatni, mondta az óvónéni, hogy megoldja a szoktatást a tesóval közösen. Nem is volt semmi gond. Semmi nyafogás, semmi hiszti. Két apróbb probléma volt vele az oviban csupán: 1. ebéd közben elmászkál az asztaltól 2. séta közben futkosni van kedve. Itthon nem megy el az asztaltól, nem tudom ez miért van. A futkosás az oké, azzal én is hadilábon állok. Nem is szeretek vele nagyon sétálni menni. De már erősen javulófélben van a kisded! Dolgozom rajta. A második héten aztán elkezdett reggelente pityeregni. Nem vészes, és miután eljövök az oviból, rá 5 percre már semmi baja. Csak engem idegel vele :) Szóval tök tuti az ovi. Szeret járni. Szereti a gyerekeket, van már 2-3 barátja és már van egy "szerelme" is. Már első nap úgy jött haza, hogy tetszik neki a Bianka, mert a kislány nyomott neki szappant :) Jaaa és első nap már megmasszíroztatta magát az óvónénivel :) Nem semmi a kölyök. Aztán két hét ovi után következett a feketeleves. Két hét betegség. Fejfájással, magas lázzal kezdődött, mint az influenza (be van oltva ellene), aztán középfülgyulladás lett belőle. Megjártuk a fülészetet kétszer, voltunk a héten tüdőröntgenen is, mert nem akart elmúlni a láza. Hála az égnek a füle is rendbejött és a röntgen is negatív lett. Nagyon paráztam tőle, mert két éve pont húsvétkor került be a kórházba tüdőgyuszival a drágám. A sürgősségin, míg a röntgenre vártunk megrohantak a rossz emlékek.... Remélem húsvét után már tud újra oviba menni...

Terveim

Sokat gondolkodtam ezen a blog dolgon. Nem akartam ebben a formában folytatni, de több ember is megkeresett így vagy úgy (meg is lepődtem rendesen), hogy írjam tovább. Van köztük külföldre "szakadt" rokon, távoli ismerős, (eddig) ismeretlen olvasó és olyan is akinek én is olvasom a blogját. Szóval úgy döntöttem, hogy (az ő kedvükért) mégis irogatok ide, ha lesz miről és lesz rá időm. Aztán talán kezdek egy másik blogot is, ahova olyan dolgokról szeretnék írni, amik engem érdekelnek. Lehet, hogy több blogra kéne elosztani. Ismerek olyan embereket a neten, akiknek 3-4-féle blogjuk is van (pl. főzős, családi, kreatív, stb.) Az én terveim között mindenképpen szerepel egy amolyan kézműves blog, ahol gyerekekkel közösen készíthető dolgok lennének (kifestők, nyomtatható dolgok, társasjáték leírások, versek, mesék, stb.) Szeretnék egy alternatív gyógymódos blogot is. Az alternatív alatt azt értem, hogy természetgyógyászat, homeopátia, népi gyógymódok, stb. Van még két ötletem, de azok még kiforratlanok és túl sok anyagom sincs hozzá, úgyhogy azt még jegelem egy darabig. Főzős blogot pedig csak akkor írok újra, ha lesz végre egy minden szempontból tökéletes fényképezőgépem, amivel gyönyörű ételfotókat lehet csinálni. Ezek a tervek.

Szünet

Átmenetileg szünetelek!

Egy teljesen másfajta bloggal térek majd vissza.

Astala Vista!

Jövőre elsős leszek....

Már jó régen írtam. Sajnos az internet az utolsó a fontossági sorrendemben, így napi viszonylatban csak annyit töltök a gép előtt, míg elolvasom az emaileket (négy postafiókban) és gyorsan átolvasom a kedvenc blogjaim friss bejegyzéseit (5 darab sima blog és 2 gasztroblog). Na szóval nem unatkoztam a közelmúltban. Középső gyermekem szeptemberben iskolába megy, így mostanában ez köti le szinte minden gondolatomat. Először is adva volt két óvónő, akik közül az egyik azt mondta semmiképp sem tartsam vissza a gyereket (januári), menjen idén suliba. A másik azt mondta, hogy szerinte még maradjon egy évet, játszon, stb. stb. Mivel én is az iskola mellett vagyok "önszorgalomból" elvittem a gyereket a helyi Nevelési Tanácsadóba egy röpke vizsgálatra. Végig ott voltam vele és nem kis meglepetésemre nulla hibával csinálta végig a feladatsort. A lényeg, hogy a vizsgálat is engem igazolt. Szóval megy iskolába (nagyon várja!!!!!!) A következő menet az iskola kiválasztása volt. A házunktól max. 20 perces (gyalog) körzetben 5 darab iskola található, hogy ne legyen olyan könnyű a dolgom. Ebből egyik egy amolyan ELIT iskola, ahova nem az okos, hanem a pénzes, befolyásos családból származó gyerekek járnak. Ide akkor sem iratnám, ha sírva könyörögne az iskolaigazgató. Maradt négy. Ezekből egyikbe jár a nagylányom és annak idején én is oda jártam. Na a kisebbik lány nem fog! Nem vagyok megelégedve a sulival, nagyobbik lányomnak is többször felajánlottam az iskolaváltás lehetőségét (nulla sikerrel). Maradt három. Egy úttestnyi távolságra a nagylány sulijától van egy másik, ami viszont kifejezetten a testnevelésre építi az oktatást. Sport tagozatos iskola, ami az én gömbölyded idomokkal rendelkező (anyóstól örökölte :) lányomnak kifejezetten büntetés lenne. Nem szereti a tornaórákat az oviban sem. Maradt kettő. Na itt már komoly a dilemma. Adva van egy lakótelepi iskola, ami egy köpésre van a lakásunktól, ahol angol-magyar kéttannyelvű osztályba járhatna és egy kb. 20 perc gyaloglásra lévő kertvárosi környezetben fekvő iskola, ahol képzőművészeti speciális osztályba járhatna. Mindkettő (angol és kézművesség is) közel áll hozzá. Nem tudom még mi lesz. Március 8-ig van időm eldönteni. Sajnos a nyílt napok sem segítettek. Mindkettő iskola és mindkettő tanítónő szimpatikus.... ez van.

Nosztalgiázzunk...

6-an lettünk

Egy fővel bővült kicsiny családunk. Ő Töki az angol bulldog fiú: