Sikerült!!!!

Sikerült levizsgáznom!!!!! Hurrá!!!! Hurrá!!!Hurrá!!! A Marketing-el kicsit meggyűlt a bajom a vizsgán, de a többi tantárgy elég jól ment. Úgyhogy cakk und pakk 5-ösre vizsgáztam (százalékban 87%). Annyira nagyon boldog vagyok, hogy most nem kell minden szabad öt percemet a könyvek fölött töltenem!!!! És végre NÉZHETEM a foci VB-t!!!!! Hajrá Brazília!!!!!!

Gyerekek

Egy elmaradásom: képek RÓLUK születésüktől napjainkig kollázsokba tömörítve.

Meglepetés

A tanulástól már nem is látok. Így történhetett meg, hogy totálisan megfeledkeztem 16-án a férjem születésnapjáról. Ilyen még nem történt velem eddig. De nem is ez a ciki. Hanem az, hogy látva az én párom, hogy milyen elcsigázott vagyok (tanulás, 3 rossz (abból már 2 beteg) gyerek, erősen romló egészségi és idegi állapot) Ő lepett meg engem, az Ő születésnapján. Elvitt ugyanis egy olyan helyre, ahol szaunázni, jakuzzizni (tuti nem így kell írni) lehet. Régebben sokat jártunk oda, így tudta, hogy ott kicsit tudok lazítani. Ez egy olyan hely, ahol csak mi ketten vagyunk (1-2 órát-amennyit kifizetünk). Olyan jó volt semmire nem gondolni, csak jól érezni magamat, magunkat. Ja és végre kicsit kettesben voltunk, ami egyáltalán nem utolsó szempont. Utána elmentünk a kedvenc éttermünkbe vacsorázni. Anyukám volt a bébicsősz, mint mindig, amikor szükséges, úgyhogy totál nyugodt voltam a gyerekek miatt is.

Ma volt itt a doktornéni, beadta a kisfiamnak a kullancs elleni emlékeztető oltást. Most megúsztuk egy kis nyávogással. Az 5 évesem még a csöngetéskor elbújt, mert nem hitte el, hogy ő most kimarad a "jóból". Csak a dokinéni távozása után merészkedett elő a rejtekhelyéről. Jövő héten a nagylányom 12 éves lesz, úgyhogy Apát is megköszöntjük majd, kárpótlásul az elfelejtett szülinapért.

Stressz, rendetlenség, kánikula...

Leginkább ez a három dolog jellemzi a mindennapjaimat. Stresszelek, mert holnap elkezdődnek az igazi, nagy, éles vizsgáim. Eddig csak modulvizsgák voltak, amolyan belépők az igazira. Szóval most totál para van, mert tanulni egyáltalán nincs időm. Nem tudom, hogy csak velem van-e így, de mikor tanulnom kéne nagyon, akkor tuti felfordul a világ és ha ezer darab lenne belőlem, akkor sem bírnám a sok tennivalót. Úgy összejött minden, hogy csak kapkodom a fejem. Kezdve azzal, hogy a legkisebb manóm már megint beteg. Hirtelen jött. Az egyik pillanatban még a játszótéren futkozott, rá fél órára pedig már 39 fokos lázzal feküdt a lakásban, totál elhagyta magát. Szóval a lényeg: vírusos hólyagos torokgyuszi+iszonyat makacs nátha+ronda köhögés+tegnap óta hasmenés+a nap huszonnégy órájában anyán lógás+mindenért nyafogás, stb. stb. Ez már magában elég lenne. Aztán itt vannak az évzárók, múlt héten az oviba rohangáltam virágcsokorral, most kedden majd az iskolában futjuk le a kötelező köröket. Persze ez sem megy simán, mert ötödikesem kitalálta, hogy az évnyitón viselt ünnepi blúz már nem trendi, inkább full übergagyi, úgyhogy neki sürgősen valami újat és divatosat (újabb futkosás). Az ovis az ünnepi cipőjét nőtte ki, de ez csak a blúzvásárlás után derült ki, szóval újabb körök egy nyafogós 5 évessel (amit részben megértek, mert baromi meleg volt és én is úntam már a banánt). Ezek a kis "röpke" vásárlások, mind a tanulásból vették el az időt. De ennyivel nem úsztam meg. A munkahelyem is ilyenkor rendel be ezt aláírni, meg azt megbeszélni. Persze mindenért kétszer vagy háromszor kell bemenni, mert egy kosszal nem tudnak elintézni semmit. Aztán (nem váratlanul) lebetegedtem én is. Mostanában minden szir-szart elkapok a gyerekektől. Úgyhogy most taknyosan, torokfájósan, fázósan (a negyven fokban), fejfájósan, égő szemekkel megyek holnap vizsgázni. Tanulni kéne valamit, de húz az ágy. Nagyon húz, de a gyerekek húznak vissza: -anyaaaa szomjas vagyok! -anyaaaa kaka van! - anyaaaa adjál valamit fejfájásra -anyaaaa játszál velem! -anyaaaa nem találom a zsírkrétákat! stb. stb. stb. Mellette a főzés, takarítani is kéne (bár az még ráér, nem esz meg még minket a kosz), a rumliról már ne is beszéljünk. Talán a rumli szó nem elég kifejező erre az állapotra. Inkább irdatlan káosz, totál őrület, vasalatlan ruhahegyek, mosatlan ruhahegyek, szétszórt játékhegyek, gyerekek jóvoltából tokjából kiszedett dvdhegyek.... és bár én fázom, itt a panelben 40 fok meleg. Úgy szeretnék egy hüvős szobában legalább egy fél óráig unatkozni!

Kínos szitu (háromszor)

A szomszéd házban lakik egy néger pasi. Nem a világosabb fajta, hanem egy majdnem fekete. A nagylányom 3 éves volt, mikor ideköltöztünk. A boltban látta meg először a férfit. Mi az egyik pénztárnál álltunk, ő velünk párhuzamosan a másik pénztárnál állt sorba. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a gyerek lemerevedett. De totál. Mozdulatlanul állt, tátott szájjal (szó szerint) és megszűnt körülötte minden. Csak nézte a pasit. Mikor emberünk észrevette a kínosan bámuló lányomat, próbálta oldani a feszkót, mosolygott rá, húzogatta a szemöldökét (olyan -mizújs? módon), kacsintgatott neki. Mondanom sem kell, semmi hatása nem volt. Próbáltam én is kizökkenteni a transzállapotból, de sem a nevére nem reagált, sem semmi másra. Őszintén szólva, nem emlékszem hogyan jutottunk túl a helyzeten, de ez a kép örökre megmaradt bennem. Pasival azóta próbálunk nem összefutni. Na de van nekem még két szép gyermekem. Mikor a középső elére a kritikus kort és meglátta az utcán emberünket, a tőle megszokott FENNhangon (nem süket, de mindig üvölt) megszólalt: -A bácsi se szeret fürödni? (kiskorában majdnem belefulladt a strandon a kisvízbe - csak a lélekjelenlétem miatt nem történt nagyobb baj, azóta nem a kedvenc foglalatossága a fürdés, de azért minden nap szokott :) Szerencsére négerünknek van humorérzéke és hangos kacajjal nyugtázta, hogy hallotta a megjegyzést. Fiamtól már egyenesen rettegtem, mikor tegnap megláttam a kapuból a férfit. Nem teljesen alaptalanul. Hála az égnek, a fiú gyermekbe több visszafogottság szorult, így csak hozzámbújt és aranyosan a fülembe suttogta, hogy - Nézd anya, ott a kisbence :)

Felvilágosítás

Folytatva az előző bejegyzést: a 12 évessel aztán leültem kicsit dumálni, az 5 éves nélkül persze. Kiderült, hogy sokkal többet tud, mint gondoltam. Nem azt mondom, hogy most először beszéltünk "felnőtt" dolgokról, hiszen mikor felmerül valami ilyesmi, rögtön megbeszélem vele. De a suliban eszméletlen dolgok mennek (és ez még csak általános iskola ötödik osztály). Igazából nem is újdonságokat kell neki tálalni, hanem helyrerakni azt a sok baromságot, amit ezekkel kapcsolatban a suliban hall. Most mondjam azt, hogy ez sokkal nehezebb, mint tök az elejéről kezdeni a felvilágosítást!?

Cím nélkül

5 éves: -Anya, te miért nem eszel almát?
Én: -Azért mert van benne egy "anyag" a pektin, amitől fáj a gyomrom.

pár héttel később

12 éves: -Anya, mit jelent az, hogy petting?
5 éves: -Én tudooom!!!! Attól fáj anyának a gyomra!

:)