Húsvét

Túl vagyunk a húsvéti ünnepeken. Hála az égnek, amennyire féltem tőle, annyira jól sikerült. A gyerekek élvezték minden percét, így én is. Nem volt hiszti, nem volt nyávogás, veszekedés... semmi ilyesmi. Mindenki örült annak amit kapott (úgy intéztem, hogy mindenki egyet kapjon, de olyat amilyet már régóta szeretett volna). Így történt meg, hogy nagylányom (13) megkapta élete első sminkkészletét. (lehet érte megkövezni). Én egyáltalán nem sminkelem magam. Ha nagyon nagyon tré a kinézetem, mert mondjuk nem aludtam éjszaka, vagy beteg vagyok és fal fehér, akkor szoktam egy kis fekete szemcerkát, meg egy barna szájkontúrral besatírozott szájat kreálni, egy kis alapozóval. Ennyi. De ehhez már tényleg nagyon úgy kell éreznem magam, hogy baromi csúnya vagyok. Szégyenlem is magam néha, mert a legjobb barátnőm kozmetikus, én meg ilyen amatőr sminket dobok néha :) Pedig tényleg adok magamra (öregszem, úgyhogy kell is). Tornázok is, mert a három terhesség+szülés óta könnyebben csúsznak fel a kilók... sajnos. Aztán (teljesen önszántamból) elkezdtem nőiesebben öltözködni. Na ez nehezebb, mint sminkelni. Imádom a sportos cuccokat, a farmert és mindent ami fekete, koponyás vagy csak szimplán "rockos". De mondjuk szülői értekezletre már nem megyek el Martens bakancsban. (régebben elmentem) Szóval a lányom osztályában most fénykorát éli a körömlakk, szájfény, szemceruza, stb. úgyhogy kénytelen voltam beállni a sorba. Arra azért figyeltem, hogy a körömlakk fekete vagy sötét lila legyen, a szájfény is lilára hajaz, de alig van színe, a szemceruza egyértelműen fekete, stb. Legyen már stílusa a csajnak :) és tegnap végre felvette a Metallica pólót is! Örül a májam :)

Játszótér apró "ajándékkal"

Tegnapelőtt levittem a két kicsit a házunk előtt lévő "játszótérre". Azért írtam idézőjelben, mert ez amolyan félig-meddig megszüntetett játszótér. Van egy hinta, egy mászóka és egy homokozó. Szóval lementünk homokozni, mert a gyerekeim totál rá vannak kattanva a homokozásra. Kb. 2 és fél-3 órát voltunk lenn. Tök jó idő volt, ráadásul egy lélek sem volt rajtunk kívül, úgyhogy nagyon élvezték az egyeduralmat. Este fürdésnél vettem észre a kis hívatlan betolakodót, egy kullancsot a térdemben. Első reakcióm: totál para, hogy most halálos betegséget kaptam (vagy éppen kapok). Aztán elkezdtem "műteni" magam. Mondanom sem kell, hogy a gyógyszertári kullancskiszedő kanállal egyáltalán nem boldogultam, pedig hatvanötezerszer elolvastam, hogy mit kell vele csinálni. Végül a parám átment hiper-szuper parába, hogy ráadásul még ki sem tudom venni!! Úgy voltam vele, hogy reggel elmegyek a dokihoz és kivetetem. Reggel viszont újra nekiestem és végül sikerült kivennem. Most figyelgetem a csípés környékét és továbbra is parázok. Ja és kerestem egy másik játszóteret.

Óvoda és betegség

Kicsi fiam már két hetet eltöltött az óvoda nevű objektumban. Első héten minden tök simán ment. Sokat segített, hogy a tesó is abba a csoportba jár. Nem is kellett szoktatni, mondta az óvónéni, hogy megoldja a szoktatást a tesóval közösen. Nem is volt semmi gond. Semmi nyafogás, semmi hiszti. Két apróbb probléma volt vele az oviban csupán: 1. ebéd közben elmászkál az asztaltól 2. séta közben futkosni van kedve. Itthon nem megy el az asztaltól, nem tudom ez miért van. A futkosás az oké, azzal én is hadilábon állok. Nem is szeretek vele nagyon sétálni menni. De már erősen javulófélben van a kisded! Dolgozom rajta. A második héten aztán elkezdett reggelente pityeregni. Nem vészes, és miután eljövök az oviból, rá 5 percre már semmi baja. Csak engem idegel vele :) Szóval tök tuti az ovi. Szeret járni. Szereti a gyerekeket, van már 2-3 barátja és már van egy "szerelme" is. Már első nap úgy jött haza, hogy tetszik neki a Bianka, mert a kislány nyomott neki szappant :) Jaaa és első nap már megmasszíroztatta magát az óvónénivel :) Nem semmi a kölyök. Aztán két hét ovi után következett a feketeleves. Két hét betegség. Fejfájással, magas lázzal kezdődött, mint az influenza (be van oltva ellene), aztán középfülgyulladás lett belőle. Megjártuk a fülészetet kétszer, voltunk a héten tüdőröntgenen is, mert nem akart elmúlni a láza. Hála az égnek a füle is rendbejött és a röntgen is negatív lett. Nagyon paráztam tőle, mert két éve pont húsvétkor került be a kórházba tüdőgyuszival a drágám. A sürgősségin, míg a röntgenre vártunk megrohantak a rossz emlékek.... Remélem húsvét után már tud újra oviba menni...

Terveim

Sokat gondolkodtam ezen a blog dolgon. Nem akartam ebben a formában folytatni, de több ember is megkeresett így vagy úgy (meg is lepődtem rendesen), hogy írjam tovább. Van köztük külföldre "szakadt" rokon, távoli ismerős, (eddig) ismeretlen olvasó és olyan is akinek én is olvasom a blogját. Szóval úgy döntöttem, hogy (az ő kedvükért) mégis irogatok ide, ha lesz miről és lesz rá időm. Aztán talán kezdek egy másik blogot is, ahova olyan dolgokról szeretnék írni, amik engem érdekelnek. Lehet, hogy több blogra kéne elosztani. Ismerek olyan embereket a neten, akiknek 3-4-féle blogjuk is van (pl. főzős, családi, kreatív, stb.) Az én terveim között mindenképpen szerepel egy amolyan kézműves blog, ahol gyerekekkel közösen készíthető dolgok lennének (kifestők, nyomtatható dolgok, társasjáték leírások, versek, mesék, stb.) Szeretnék egy alternatív gyógymódos blogot is. Az alternatív alatt azt értem, hogy természetgyógyászat, homeopátia, népi gyógymódok, stb. Van még két ötletem, de azok még kiforratlanok és túl sok anyagom sincs hozzá, úgyhogy azt még jegelem egy darabig. Főzős blogot pedig csak akkor írok újra, ha lesz végre egy minden szempontból tökéletes fényképezőgépem, amivel gyönyörű ételfotókat lehet csinálni. Ezek a tervek.