Tegnapelőtt levittem a két kicsit a házunk előtt lévő "játszótérre". Azért írtam idézőjelben, mert ez amolyan félig-meddig megszüntetett játszótér. Van egy hinta, egy mászóka és egy homokozó. Szóval lementünk homokozni, mert a gyerekeim totál rá vannak kattanva a homokozásra. Kb. 2 és fél-3 órát voltunk lenn. Tök jó idő volt, ráadásul egy lélek sem volt rajtunk kívül, úgyhogy nagyon élvezték az egyeduralmat. Este fürdésnél vettem észre a kis hívatlan betolakodót, egy kullancsot a térdemben. Első reakcióm: totál para, hogy most halálos betegséget kaptam (vagy éppen kapok). Aztán elkezdtem "műteni" magam. Mondanom sem kell, hogy a gyógyszertári kullancskiszedő kanállal egyáltalán nem boldogultam, pedig hatvanötezerszer elolvastam, hogy mit kell vele csinálni. Végül a parám átment hiper-szuper parába, hogy ráadásul még ki sem tudom venni!! Úgy voltam vele, hogy reggel elmegyek a dokihoz és kivetetem. Reggel viszont újra nekiestem és végül sikerült kivennem. Most figyelgetem a csípés környékét és továbbra is parázok. Ja és kerestem egy másik játszóteret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése