Rosszevő gyerekeknek...

Szerpentin-Utálom!!!!

Köszönöm a hozzászólásokat az előző bejegyzéshez. Sajnos én még mindig nem tudok hozzászólni sem a saját, sem mások blogjához. Igazatok volt, mert az órák számának növekedésével egyenes arányban lettem egyre nyugodtabb. Azt nem írom, hogy egyre ügyesebb is, mert ez olyan változó. Hol jobban megy, hol rosszabbul. Mikor például 3 órát aludtam egész éjszaka (mert a kisfiamnak kötőhártya gyulladása volt és egész éjjel fenn volt), akkor kialvatlanul sokkal jobban vezettem és jobbak voltak érdekes módon a reflexeim is. Mikor meg kialudtam magam, akkor meg bénáztam csomót. Aztán a tegnapi vezetésen kiderült, hogy van a parkolásnál is ROSSZABB. Van egy domb a városban, ahol ilyen villanegyed épült. Kilátó is van, meg minden. Van egy felvezető út, egy szerpentin. Oda vitt fel engem ez az ember. Na az kb. olyan volt, mint kisgyerek koromban az első hullámvasutas élményem. Csak itt még vezetnem is kellett... beszarás!!!! Márbocs! Mikor felértünk és fellélegeztem egy percre, rájöttem, hogy le is kéne onnan jönni... durva volt na. Szűk út (szinte egy autós) iszonyat meredek és különben is. Mondtam is neki, hogy -minek jöttünk ide, nem ismerek itt senkit! :) Célozva arra, hogy eddig csupa praktikus ötlete volt: parkolás nagy bevásárlóközpontoknál, kórháznál, piacnál, stb. De csak örült a feje és vigyorgott, hogy még szükség lehet rá :) édes, nem?

Parkoljunk...

A második vezetésem ha lehet, még szörnyebben sikerült mint az első. Drága oktató bácsi már első alkalommal ráérzett a legnagyobb gyengeségeimre, ezért (érthető módon) ezeket próbálta belém súlykolni. Lásd parkolás. Első alkalommal asszem négyszer parkoltunk. Másodikra 9-szer!!!!! a legkülönfélébb helyekre és módokon. Olyan magas volt a végére már a vérnyomásom, hogy szabályosan lüktetett a homlokomon az ér. Harmadik vezetésemre péntek reggel 8 órakor került sor. Egész éjjel nem aludtam miatta. Aztán láss csodát, vezetés közben sikerült lenyugodnom. Négy parkolásunk volt, ebből három 1-1 nagy bevásárlóközpont parkolójában, ami nagyon hasznosnak bizonyult. (értem ezalatt a való élet modellezését). Aztán leparkoltunk a kórháznál is. Na az nem volt piskóta, de megoldottuk (közös erővel). Úgy fejeztük be az órát, hogy elmentünk egy fiatal fiúért és onnantól ő vezetett én pedig hátraülhettem. Elvittek a Munkaügyi Központba. Ekkor nyugodtam meg igazán, mert láttam, hogy vannak nálam ügyetlenebbek is. Igaz, neki még nincs jogsija, de sebaj :) Azért még parázok a következő óráig, de majd csak csütörtökön kerül rá sor, addig pihi van!

Vezettem...(?)

Sok-sok időhúzás és mindenféle kifogás (én voltam a renitens) után tegnap végre sikerült összehozni az első találkozót az oktatóval. Vezettem.... már ha egyáltalán lehet ezt vezetésnek nevezni, amit műveltem. Iszonyú ideges voltam és ez rá is nyomta a bélyegét a dologra. Kapkodtam, föl-le ugráltam a kuplungról és a gázról, (néha a fékről is) amitől az oktatóm cseppet sem volt boldog. Olyan vizek folytak le rólam a két óra alatt, hogy megtelt volna vele egy nagyobb homokozóvödör. Ráadásul pont csúcsforgalomban kellett vezetnem, amitől már eleve tök kész voltam. Volt mindenféle váratlan helyzet, ahogy kell: útlezárás, kocsi elé "toppanó" gyalogos, részeg biciklis és miattam kialakult forgalmi dugó :) Alig vártam, hogy leteljen az idő és kiszállhassak a kocsiból. Ja és konkrétan vagy én vagyok nagyon pici, vagy a kocsi nagyon "nagy", de hiába állítottam be az összes lehetséges módon az ülést (magasabbra, előbbre, stb.) még így sem látom, hogy bordó az autó. Annyira nem látok ki belőle. A poklok pokla az volt, mikor négyszer is rámerőltette a drága, hogy "akkor parkoljunk". Előre még csak-csak, de hátrafelé: egyrészt nem láttam a kocsi hol végződik, másrészt valószínűleg rosszul állítottam be a tükröket, mert amit mondott, hogy látnom kéne, azt én nagyon nem láttam sehol... holnap újra megyek... ma már nem vacsizok... :)

Válasz Csipikének

Nem tudom miért, de nem tudok kommentelni a bloggerben. Sem itt a sajátomban, sem máséban, úgyhogy így válaszolok Csipike kérdésére ha nem baj: Mivel a ballagás csak fél 11-kor kezdődött, kérték az óvónők, hogy ne öltöztessük őket reggel még ünneplőbe, mert lesz még közben tízórai (ami epres joghurt volt), nehogy leegyék a ruhát. Így történt, ami történt... Amúgy, lehet, hogy túlreagáltam, de zavart, ezt nem tagadom. Viszont cserébe teszek fel róla képet, mert sértődötten megjegyezte, hogy ezen a videón az ő arca nem is látszik... :) Ez a hivatalos ballagási fotó.

Ovis ballagás

Középső gyermekem és egyben kisebbik lányom ma elballagott az óvodából. Nagyon szépen szerepelt és minden tök jó volt, de úgy volt felöltözve, hogy égnek állt a hajam. Legszívesebben elsírtam volna magam. Nem részletezem, de közel sem abban a ruhában volt, amit vittem... eszem megáll! Kicsi fiam közben a többi kicsi között üldögélt és végig rosszalkodta az egész ünnepséget. Sikerült egy rövid időszakot megörökítenem a fényképezőgéppel, de ezen még viszonylag jól viselkedik, csak izeg-mozog. De el kell, hogy mondjam, hogy ennél sokkal rosszabb volt! Felteszem ide ezt a "szösszenet" videót. A két nagyfiú közötti picikét kell nézni, ő az én rosszcsont fiam! :) Az álló sorban legközelebb lévő kislány (akinek csak a haja látszik) ő pedig a ballagó (kis/nagy)lányom.