Sok-sok időhúzás és mindenféle kifogás (én voltam a renitens) után tegnap végre sikerült összehozni az első találkozót az oktatóval. Vezettem.... már ha egyáltalán lehet ezt vezetésnek nevezni, amit műveltem. Iszonyú ideges voltam és ez rá is nyomta a bélyegét a dologra. Kapkodtam, föl-le ugráltam a kuplungról és a gázról, (néha a fékről is) amitől az oktatóm cseppet sem volt boldog. Olyan vizek folytak le rólam a két óra alatt, hogy megtelt volna vele egy nagyobb homokozóvödör. Ráadásul pont csúcsforgalomban kellett vezetnem, amitől már eleve tök kész voltam. Volt mindenféle váratlan helyzet, ahogy kell: útlezárás, kocsi elé "toppanó" gyalogos, részeg biciklis és miattam kialakult forgalmi dugó :) Alig vártam, hogy leteljen az idő és kiszállhassak a kocsiból. Ja és konkrétan vagy én vagyok nagyon pici, vagy a kocsi nagyon "nagy", de hiába állítottam be az összes lehetséges módon az ülést (magasabbra, előbbre, stb.) még így sem látom, hogy bordó az autó. Annyira nem látok ki belőle. A poklok pokla az volt, mikor négyszer is rámerőltette a drága, hogy "akkor parkoljunk". Előre még csak-csak, de hátrafelé: egyrészt nem láttam a kocsi hol végződik, másrészt valószínűleg rosszul állítottam be a tükröket, mert amit mondott, hogy látnom kéne, azt én nagyon nem láttam sehol... holnap újra megyek... ma már nem vacsizok... :)
Belejössz nyugi.
VálaszTörlésNekem sajnos nincs jogsim, ennek hátrányát látom, mikor buszozni kell a gyerekért, pedig kevés dolgot utálok jobban mint a tömeg közlekedést.
Biztos hogy ez a csúcsforgalom nem tett jót az önbizalmadnak, de mivel van jogsid, gondolom az oktatóban fel sem merült, hogy ez probléma lehet az első órán.
VálaszTörlésNem tudom azóta magasabb lett e az ülés, ha nem, akkor vigyél magaddal egy párnát.
Na jó, én itt titokban vigyorogtam a beírásodon, tudom hogy nem illik, de olyan humorosna írtad le...