2011. július 26., kedd

"Kobuci"

Azért tettem idézőjelbe ezt a vásári finomságot, mert az én kobucim sajnos nem olyan ISTENI, mint az igazi. Ennek ellenére nagyon nagy sikere volt a gyerekeim körében, úgyhogy már megérte leutánozni. Az eredeti egyébként bagettre épül, az enyém sima piritott kenyérre. Megkenem a kenyeret fokhagymás tejföllel, erre került az apróra vágott, piritott kolbászdarabok, arra felkockázott kígyóuborka és paradicsom. És így néz ki:

2011. július 20., szerda

....a vezetésről....

Akkor most írok egy bejegyzést a vezetésről, mert jogos a kérdés Csipike. Őszinte leszek: utálok vezetni. Az autóról tényleg csak szuperlativuszokban tudok beszélni, mert úgy megy, mint a zsír. Viszont én már eleve idegesen kezdek neki mindig a vezetésnek, ha tudom, hogy másnap vezetnem kell, akkor alig alszom valamit éjjel. Az sem segít a dolgon, hogy első alkalommal, mikor a saját autónkat vezettem, majdnem elütöttem egy biciklist (szabályosan közlekedett). Ez olyan rossz hatással volt rám, hogy már álmodtam is róla. Szóval agykontrolloznom kéne, vagy jógáznom, vagy mittomén, hogy meg tudjak nyugodni és higgadtan vezetni. Mert amúgy nem is vezetni utálok, inkább közlekedni a városban. Ez van. Ciki, de tipikus utak réme vagyok.

2011. július 15., péntek

Nyelvújító

Középső gyermekemnek vannak fura dolgai. Az egyik a nyelvújítása. Először arra gyanakodtam, hogy talán rossz a hallása. El is vittem hallásvizsgálatra, ami olyan tökéletesre sikerült, hogy a doktornő konkrétan azt mondta: -"ennek a gyereknek 120%-os a hallása." Íme pár szó, hogy lássátok mire gondolok: (nem írom mellé a "magyar" megfelelőjét, mert szerintem rá lehet jönni)


Szóval: Balatonbogár, barakc, erdei szalonna, vláza, fej-tor-protkó, tartálymártás, zorr, algum, Áldám, Németh Áram (Áron akar lenni), na és a kedvencem egy versrészlet: -"Esküszünk, esküszünk, hogy rablók tovább nem leszünk!"


Mikor mondtam neki, hogy az említett vers nem így van, akkor közölte velem, hogy az Edit néni az oviban nekik így tanította, úgyhogy ne okoskodjak annyit.... mit tehettem volna, nem okoskodtam tovább :)


Ja és míg el nem felejtem: Köszönöm szépen a gratulációkat!!!

2011. július 5., kedd