Mocskos betegség

Ez egy alapjában véve könnyed, vidám blognak indult, nem is akarok belőle mást faragni, de olyan mélyen érint minden súlyos betegség, hogy muszáj írnom pár sort. Most tudtam meg ugyanis, hogy egy számomra nagyon nagyon kedves személynek kiújult az alig egy éve műtött tüdőrákja. Őszinte leszek, nagyon megvisel még az is, ha egy szimpla ismerősöm lesz nagyon beteg. A hozzám közelállókról már ne is beszéljünk. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen rövid az élet. Az, hogy mennyi kis semmiség, apróság miatt idegeskedünk, milyen jelentéktelen hülyeségeken veszekedünk néha. Ahelyett, hogy örülnénk minden egyes pillanatnak, amit együtt tölthetünk. Nem temetni akarom én ezt a drága embert, Isten őrízz!!!! Egyszer már erős volt és túljutott rajta. Remélem a legjobbakat. Remélem, hogy újra erős lesz és lesz elég kitartása legyőzni most már végleg ezt a mocskos betegséget. Hála az égnek rettenetesen erős hite van. Mindig is csodáltam a Jézusba vetett hitét. Sziklaszilárd és megingathatatlan. Ez segített neki egy évvel ezelőtt és ez fog segíteni neki most is. Na és a barátok. Mi, akiket felhívott a rossz hírrel és mi, akik együtt örültünk, amikor úgy nézett ki, nem ismétlődik meg újra. A szomorú az, hogy veszítettem már el egészen közeli családtagot a rák miatt. Még ma sem hevertem ki teljesen. Kicsit (vagy nagyon is) igaznak érzem azt a sok összeesküvés elméletet, amik azt taglalják, hogy azért nem gyógyítható a rák (persze vannak kivételek), mert a gyógyszergyártóknak nem érdeke. Félelmetes még belegondolni is, hogy ez akár igaz is lehet...

Díja(ka)t kaptam

Köszönöm Viki a díjakat! Kicsit úgy érzem, hogy meg sem érdemlem, egyrészt mert még nagyon új a blogom, másrészt mert szerintem rajtad kívül senki sem olvassa :) Mindenesetre örülök, hogy rám gondoltál. Sajnos én nem nagyon olvasok blogokat (idő hiányában), akiket pedig igen, azoknak már odaítélték a díjat. Szóval most elég nagy sz.rban vagyok a tíz további jelöltet illetően. Kérek egy kis időt, hogy odaítélhessem én is valakinek. Előre is köszi és bocsánat attól, aki elindította ezeket a díjakat.

Kreatív kezek díj!

Szeretem a blogodat díj!

Köszönöm (hogy olvashatlak) díj!

A feltételek:1. Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad.2. Linkeld is be a blogját!3. Tedd ki a logókat a blogodra!4. Add tovább 10 bloggernek!5. Linkeld be a blogjukat!6. Megjegyzésben jelezd nekik, hogy díjat kaptak!

Nyílt nap az oviban

Nyílt napon voltunk a picivel az oviban. Mivel a középső gyerkőc korcsoportos oviba jár (vegyes csoportok), ezért egy csoportba fognak járni kb. fél évig. (Ha a kislányom elkezdi jövő szeptemberben az iskolát). Szóval nyílt nap volt és mivel ott volt a tesó, hisztis rohamok között jöttünk haza. A lánykám ott akart maradni ebédre, pedig hazajöhetett volna velünk, a pici meg nem is a testvéréért sírt, hanem az udvaron lévő csúszdáért. A lényeg, hogy jól érezte magát az oviban, túl jól! Először a csoportszobában voltunk, lányom mindenféle játékot odahozott neki, amivel aztán közösen játszottak, egy másik kisfiú társaságában hármasban. A lányom el sem mozdult a pici mellől egy fél pillanatra sem, a végén már másokat küldött a játékokért :) Pici fiam annyira jól elvolt, hogy amikor közelebb merészkedtem hozzájuk, elzavart, hogy álljak én picit hátrébb. Az udvaron aztán igazán elemében volt. Minden lehetséges eszközt megmászott, a legnagyobb csúszdát is akadály nélkül vette, aztán a homokozóban mutatkozott be. Mindezekhez hozzátartozik, hogy csak akkor mehet jövő januárban oviba, ha szobatiszta lesz. Ez ugyanis még várat magára. Na de addig még sok idő van. Várom a nagy áttörést :)

A ház ahol élünk

Klasszikus lakótelepi betonlakás, egy 10 emeletes épületben. Olyan ház, ahol mindig történik valami. Olyan ház, ahol kéthetente legalább egyszer elromlik a lift. Olyan ház, ahol kéthetente legalább egyszer eldugul a szemétledobó. Olyan ház, ahol hetente legalább egyszer fúrnak. A lakóközösség rendkívül sokszínű. A teljesség igénye nélkül 1-2 embertípus:
-A közvetlen szomszéd, aki délelőttönként, míg a felesége dolgozik, Ő a szeretőjével kamatyol a hitvesi ágyban. Ugyanez az ember, mikor elbúcsúzik reggel vagy délután a feleségétől, a lábtörlőnkön csaknem magáévá teszi az asszonyt. Az asszonnyal sem vagyok egyébként kibékülve. Ő meg az a bunkó típus, aki keresztül esik az emberen akkor sem nagyon akar köszönni, csak egy mogorva vakkantás jön ki a száján.
-Az idős házaspár, akik mindenkiről tudnak, mindent. Nappal pletyiznek a ház előtt, éjjel nem alszanak, hanem hallgatóznak, mindenért mindenkinek szólnak. Ők azok, akiket MINDEN és MINDENKI zavar.
-Az orosz nyelvterületek egyikéről származó külföldi csontalkoholista idős hölgy, aki dühében, mikor a házmester néni nem adott neki kölcsön piára, felgyújtotta a pincét.
-Az extűzoltó, aki telebagózza a liftet, ahova mellesleg ki van téve a dohányozni tilos tábla, de ezt neki tábla nélkül is illene tudnia. No komment!
-A plázacica, a fia, a lánya, meg a kiskutyájuk. Ők egy külön emberfaj, így egy külön blogot érdemelnének. Meg egy nagy maflást, mikor már harmadszor lépek kutyagumiba a héten a lépcsőházban.
-A válófélben lévő család, akik mindig éjjel veszekednek, még véletlenül sem nappal.
-A család, akik éjjel-nappal, télen-nyáron tökig lehúzott redőnyök mögött élnek. Sosem értettem miért, de tuti depressziósok már.
-A fiatal csíra gyerek, aki évente kb. 3-4 alkalommal lehányja éjszakánként az alattuk lévő ablakok párkányait. Ez nem vicc! Tudom, mert mi is ezen a soron lakunk. Kapott már érte kiképzést, most éppen jól viselkedik.
-Aztán itt van a fölöttünk lakó. Két bajom van vele. A férjjel. A durvább és egyben idegesítőbb szokása, hogy a virágaimra hamuzik, sőt a csikkeket is néha beszórja. De ezt még kibírom. De amikor égő cigarettát dobott az erkélyemre és közben a gyerekek kint játszottak, na akkor elszabadultak az indulatok. Mostanában azzal is az agyamra megy, hogy úgy halljuk éjszaka a horkolását, mintha mellettünk feküdne.
Ez csak kilenc lakás a 44-ből. Na de nem lennék igazságos, ha magunkat kihagynám a sorból. Ahogy mások látnak minket (gondolom): az a háromgyerekes család, ahol a nő már 6 éve nem dolgozik. Tudod, akiknek olyan hangosak a gyerekei a lépcsőházban, hogy mindig azt hiszem itt a világvége. Ők azok, akik olyan hangosan hallgatják néha a zenét, hogy meg lehet süketülni. Akik mindig úgy csapják be a bejárati ajtót, hogy nálunk is remeg az ablak. Ja és néha éjjel háromkor is megy náluk a porszívó.
Igen. A rock zenét szeretem és az csak hangosan élvezhető. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ilyenkor nincsenek itthon a gyerekek, mert én sem akarom, hogy halláskárosultak legyenek. Nekem meg már mindegy. Azt is aláírom, hogy hangosak a gyerekeim is. Szeretnek kiabálni, sikongatni, a kicsi hisztizni, ami néha tartós sírással párosul és olyankor még őt is túl kell kiabálni. Ez van. Majd ahogy egyre nagyobbak lesznek, úgy lesznek egyre csendesebbek, a zene pedig egyre hangosabb akkor is, mikor itthon vannak. Tényleg hat éve nem dolgozom, de ez csak azért van, mert mire visszamentem volna a második gyerek után dolgozni, arra újra szültem. Ami az ajtócsapkodást illeti, nem mindig a kisfiam a hibás, néha a húzat csapja be. Az éjszakai porszívózás pedig, igazából orrszívózás és nem direkt szívózás a többi lakóval.

Egészséges életmód

Gyökeres életmódváltásra van szükségem. Orvosi javallat. Már régóta küzdök magas vérnyomással. Gyógyszert is szedek rá. Eddig úgy tűnt, hogy ez elég, de a dokinéni szerint nem. Fáradtságom és kedvetlenségem miatt vitaminkúrára fogott és több mozgásra. Napi két órát (minimum) gyalogolok, de könnyű tornát is javasoltak mellé. Mondjuk érzem is, hogy be vagyok kicsit rozsdásodva. Ezen kívül szednem kell vasat, magnéziumot és ha én is úgy gondolom, akkor Bio-Szeléniumot(+Cink). A napi folyadékbevitelemet pedig jelentősen meg kell emelnem. Eddig is tudtam, hogy kevés folyadékot viszek be, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna. Aztán, hogy mindebből mi sül ki, az már más kérdés. Elhatározásban jó vagyok, de kivitelezésben már nem annyira. De mivel ez orvosi utasítás, talán kitartóbb leszek.

Egy elmaradt információ: az első vizsgám 85%-os lett. Egy vizsga letudva. Jövő héten két vizsgám is lesz. Na azok már nem lesznek 80% fölött, az tuti!!

Káosz

A fejemben és a lelkemben egyaránt káosz uralkodik. Most tartok ott, hogy a tanulás, meg a három gyerek (+1), meg a házimunka, meg a tágabb értelemben vett családban tomboló problémák (amik nem hagynak nyugodni és emiatt egyfolytában jár az agyam a lehetséges megoldásokon), meg az egy hónapon belül munkanélkülivé válás elfogadásának nehézségei, meg a bölcsöde keresgélés, meg a mindennapi egyéb MINDEN miatt kivagyok. Tele van a fejem ezzel a sokmindennel és semmire sem tudok százszázalékosan összpontosítani. Olyan fáradtnak érzem magam, hogy semmihez sincs kedvem. Erre még rápakol egy nagy lapáttal az időjárás is, úgyhogy ha nem vigyázok, hamarosan depis is leszek. Tiszta szerencse, hogy itt vannak a gyerekek és nincs egy perc üresjárat sem, mert akkor tuti elhagynám magam. Megyek és kiszellőztetem a fejecskémet.

Színek

Kisfiam sajátosan különbözteti meg a különböző színeket. Neki a piros, az Pó színű, a kék az TinkiVinki színű, a zöld Dipszi színű, a sárga pedig ...... igen, Lálá színű! A kis Teletubbies rajongó! Remélem mire oviba megy, elhagyja ezeket és hajlandó lesz nevén nevezni a színeket.

Tavasz van

Már három napja tolóka nélkül sétálunk el az ovisért délben a picivel. Ez azért nagy szó, mert elég messze van az óvoda és az út kétharmada kifejezetten forgalmas. Leszámítva azt az apró problémát, hogy kb. egy órával tart tovább az út, mint babakocsival, meg vagyok elégedve a fiatalúrral. Ma volt egy kicsit húzósabb a dolog, ugyanis, ahogy beértünk a lakótelepünkre, talált egy viszonylag nagy területet, ahol valóságos virágtenger nőtt (százszorszépek, ibolya, pár gyermekláncfű). Neki is esett, ahogy kell. De egyre csak azt hajtogatta jó hangosan, hogy -"anya, még van, még mindig nem fogyott el." Na gondoltam, ha ezt most itt mind le óhajtja szedni, akkor itt állunk a másik kettővel Mikulásig. Próbálkoztam én már mindennel ("Gyere bemegyünk a boltba" "Apa mindjárt hazaér és nincs kulcsa" "Kapsz otthon csokit" "Hagyj a méhecskéknek is virágot" stb. stb. de semmi nem használt. Végül nagynehezen elfáradt és magától elindult. Egy örökkévalóság múlva. Sosem örültem még ennyire, hogy hazaértünk, de a nagylányom sem. Ő már olyan fáradt és éhes volt, hogy szinte alig élt. Útközben futottunk vele össze, már jött hazafelé az iskolából és hát mit ne mondjak nem repesett az örömtől. Többször is közölte velem, hogy már rég otthon lenne és már ehetne, ihatna, pihenhetne és különben is ma mindent meg akar tanulni, hogy hétvégén ne kelljen. (na ez nem vall rá). Szóval imádom a tavaszt, a napsütést, a virágokat, meg mindent, de olyan jó volt végre hazaérni!!!!

Húsvétoltunk

Idén minden volt, ami múlt évben elmaradt. Festettünk tojásokat, készítettünk közösen színes papírból tavaszi díszeket az ablakra, ajtóra (elsősorban origami tulipánokat, és pillangókat), sütöttünk fincsi csíkos kalácsot, végiglátogattuk a rokonokat és arany pici fiamnak megvolt az első locsolkodása. Apával meglocsoltak minket, aztán elmentek a mamákhoz, keresztmamákhoz, két lány uncsitesóhoz és végül tök véletlenül összefutottak a doktor néninkkel, így ő sem maradhatott ki a sorból. Két dolog idegesített az ünnepek alatt, az egyik, hogy hétfőn nagyon ocsmány idő volt, egész nap esett és nagyon fújt a szél. A másik, hogy a kisebbik lányomnak egész ünnepek alatt fájdogált a füle. Éjszakára feltettem neki a gyógysapit, kapott Cataflam cseppet is, úgyhogy átvészeltük az ünnepeket. Mára úgy néz ki, hogy elmúlt neki. Legalábbis ezt mondja. Mindenesetre holnap óvoda. Közben én már a következő vizsgámra készülök. Sajnos még az előbbi eredményét sem tudom, majd szombaton árulják csak el. Ötödikes lányommal felváltva kérdezzük ki egymást :)

Tavaly elmaradt a húsvét

Sajnos tavaly nem volt a gyerekeimnek igazi húsvétjuk. Kicsi fiamnak ugyanis éppen akkor volt tüdőgyulladása (mint utólag kiderült nem is kicsi) és nagyszombaton bekerült a kórházba. Az ő ünnepének eleve annyi lett. Mivel én állandóan mellette voltam és a kórházban éppen látogatási tilalom volt a Calici vírus miatt (amit sikerült is begyűjtenünk), ezért nem is találkoztam a lányaimmal az ünnepek alatt. Elmaradt a közös tojásfestés, a közös húsvéti reggeli, meg minden amit elterveztünk előtte. Az ajándékokat hála az égnek már korábban beszereztem, így APA volt a nyuszijuk. Idén NAGYON szeretnék kitenni magamért és kárpótolni őket az elmúlt húsvét kellemetlenségeiért. Úgyhogy most eltűnök egy kis időre, hogy minden olyan legyen, ahogy ŐK szeretnék.

Addig is Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok mindenkinek!