Leginkább ez a három dolog jellemzi a mindennapjaimat. Stresszelek, mert holnap elkezdődnek az igazi, nagy, éles vizsgáim. Eddig csak modulvizsgák voltak, amolyan belépők az igazira. Szóval most totál para van, mert tanulni egyáltalán nincs időm. Nem tudom, hogy csak velem van-e így, de mikor tanulnom kéne nagyon, akkor tuti felfordul a világ és ha ezer darab lenne belőlem, akkor sem bírnám a sok tennivalót. Úgy összejött minden, hogy csak kapkodom a fejem. Kezdve azzal, hogy a legkisebb manóm már megint beteg. Hirtelen jött. Az egyik pillanatban még a játszótéren futkozott, rá fél órára pedig már 39 fokos lázzal feküdt a lakásban, totál elhagyta magát. Szóval a lényeg: vírusos hólyagos torokgyuszi+iszonyat makacs nátha+ronda köhögés+tegnap óta hasmenés+a nap huszonnégy órájában anyán lógás+mindenért nyafogás, stb. stb. Ez már magában elég lenne. Aztán itt vannak az évzárók, múlt héten az oviba rohangáltam virágcsokorral, most kedden majd az iskolában futjuk le a kötelező köröket. Persze ez sem megy simán, mert ötödikesem kitalálta, hogy az évnyitón viselt ünnepi blúz már nem trendi, inkább full übergagyi, úgyhogy neki sürgősen valami újat és divatosat (újabb futkosás). Az ovis az ünnepi cipőjét nőtte ki, de ez csak a blúzvásárlás után derült ki, szóval újabb körök egy nyafogós 5 évessel (amit részben megértek, mert baromi meleg volt és én is úntam már a banánt). Ezek a kis "röpke" vásárlások, mind a tanulásból vették el az időt. De ennyivel nem úsztam meg. A munkahelyem is ilyenkor rendel be ezt aláírni, meg azt megbeszélni. Persze mindenért kétszer vagy háromszor kell bemenni, mert egy kosszal nem tudnak elintézni semmit. Aztán (nem váratlanul) lebetegedtem én is. Mostanában minden szir-szart elkapok a gyerekektől. Úgyhogy most taknyosan, torokfájósan, fázósan (a negyven fokban), fejfájósan, égő szemekkel megyek holnap vizsgázni. Tanulni kéne valamit, de húz az ágy. Nagyon húz, de a gyerekek húznak vissza: -anyaaaa szomjas vagyok! -anyaaaa kaka van! - anyaaaa adjál valamit fejfájásra -anyaaaa játszál velem! -anyaaaa nem találom a zsírkrétákat! stb. stb. stb. Mellette a főzés, takarítani is kéne (bár az még ráér, nem esz meg még minket a kosz), a rumliról már ne is beszéljünk. Talán a rumli szó nem elég kifejező erre az állapotra. Inkább irdatlan káosz, totál őrület, vasalatlan ruhahegyek, mosatlan ruhahegyek, szétszórt játékhegyek, gyerekek jóvoltából tokjából kiszedett dvdhegyek.... és bár én fázom, itt a panelben 40 fok meleg. Úgy szeretnék egy hüvős szobában legalább egy fél óráig unatkozni!
Nehéz idők...
VálaszTörlésMielőbbi gyógyulást kisfiadnak!!!