2010. április 9., péntek

Tavasz van

Már három napja tolóka nélkül sétálunk el az ovisért délben a picivel. Ez azért nagy szó, mert elég messze van az óvoda és az út kétharmada kifejezetten forgalmas. Leszámítva azt az apró problémát, hogy kb. egy órával tart tovább az út, mint babakocsival, meg vagyok elégedve a fiatalúrral. Ma volt egy kicsit húzósabb a dolog, ugyanis, ahogy beértünk a lakótelepünkre, talált egy viszonylag nagy területet, ahol valóságos virágtenger nőtt (százszorszépek, ibolya, pár gyermekláncfű). Neki is esett, ahogy kell. De egyre csak azt hajtogatta jó hangosan, hogy -"anya, még van, még mindig nem fogyott el." Na gondoltam, ha ezt most itt mind le óhajtja szedni, akkor itt állunk a másik kettővel Mikulásig. Próbálkoztam én már mindennel ("Gyere bemegyünk a boltba" "Apa mindjárt hazaér és nincs kulcsa" "Kapsz otthon csokit" "Hagyj a méhecskéknek is virágot" stb. stb. de semmi nem használt. Végül nagynehezen elfáradt és magától elindult. Egy örökkévalóság múlva. Sosem örültem még ennyire, hogy hazaértünk, de a nagylányom sem. Ő már olyan fáradt és éhes volt, hogy szinte alig élt. Útközben futottunk vele össze, már jött hazafelé az iskolából és hát mit ne mondjak nem repesett az örömtől. Többször is közölte velem, hogy már rég otthon lenne és már ehetne, ihatna, pihenhetne és különben is ma mindent meg akar tanulni, hogy hétvégén ne kelljen. (na ez nem vall rá). Szóval imádom a tavaszt, a napsütést, a virágokat, meg mindent, de olyan jó volt végre hazaérni!!!!

1 megjegyzés:

  1. Én is örülök a tavasznak!
    Jó már hogy itt van!
    Nagyfiam nekem is mindig szedegetné a virágokat.
    Csak kár hogy felénk inkább fű nő ami nem csigázza fel nagyon az érdeklődését.

    VálaszTörlés