2011. június 17., péntek

Szerpentin-Utálom!!!!

Köszönöm a hozzászólásokat az előző bejegyzéshez. Sajnos én még mindig nem tudok hozzászólni sem a saját, sem mások blogjához. Igazatok volt, mert az órák számának növekedésével egyenes arányban lettem egyre nyugodtabb. Azt nem írom, hogy egyre ügyesebb is, mert ez olyan változó. Hol jobban megy, hol rosszabbul. Mikor például 3 órát aludtam egész éjszaka (mert a kisfiamnak kötőhártya gyulladása volt és egész éjjel fenn volt), akkor kialvatlanul sokkal jobban vezettem és jobbak voltak érdekes módon a reflexeim is. Mikor meg kialudtam magam, akkor meg bénáztam csomót. Aztán a tegnapi vezetésen kiderült, hogy van a parkolásnál is ROSSZABB. Van egy domb a városban, ahol ilyen villanegyed épült. Kilátó is van, meg minden. Van egy felvezető út, egy szerpentin. Oda vitt fel engem ez az ember. Na az kb. olyan volt, mint kisgyerek koromban az első hullámvasutas élményem. Csak itt még vezetnem is kellett... beszarás!!!! Márbocs! Mikor felértünk és fellélegeztem egy percre, rájöttem, hogy le is kéne onnan jönni... durva volt na. Szűk út (szinte egy autós) iszonyat meredek és különben is. Mondtam is neki, hogy -minek jöttünk ide, nem ismerek itt senkit! :) Célozva arra, hogy eddig csupa praktikus ötlete volt: parkolás nagy bevásárlóközpontoknál, kórháznál, piacnál, stb. De csak örült a feje és vigyorgott, hogy még szükség lehet rá :) édes, nem?

1 megjegyzés:

  1. Teljes mértékben megértelek, még utasként is utálom a szerpentint. Viszont igaza van annak a jó embernek, mert elmentek nyaralni és hopp eléd akad egy hegy ;-)...akkor még áldani fogod a nevét :-)
    Vezetni tényleg nagy felelőség, főleg hogy 3 gyerek ül mögötted ;-). Inkább most vegyél pár órával többet, legyen rutinod mire élesben egyedül vezetsz.

    VálaszTörlés