Túl vagyunk a nyaraláson. Szép volt, jó volt, a gyerekek rettenetesen élvezték, még a pici is, de én nagyon elfáradtam. Gondoltam, hogy nem lesz egy sétagalopp, de kicsit jobban kimerített, mint előtte gondoltam. Mondjuk a kánikulát amúgy sem bírom, mióta magas vérnyomással küszködök. A picitől tartottam, hogy hogyan hat rá a környezetváltozás, de ő viselte a legjobban. Az első perctől kezdve élvezte a nyaralást és a Balatonban úgy futkározott, mintha a fűben lenne. Egyáltalán nem félt a víztől, állandóan résen kellett lenni, mert a mellkasáig érő részre is simán bement. Míg a középső (lány)gyermek két óra strandolás után mert bokánál tovább merülni :) Jól is viselkedtek (egy két nyavalygást leszámítva a bogarak miatt), szóval nem ezért fáradtam el. Hanem attól, hogy egyfolytában figyelni kellett rájuk, kicsit jobban, mint itthon. A strandon a víz miatt, meg bazi sok darázs volt, a nyaralóban a gázpalack miatt (meg még néhány nem éppen baba-biztonságos bútordarab miatt), a Badacsonyi soron a tömeg miatt, stb. stb. Sajnos én idegen helyen egylátalán nem tudok aludni, így attól sem lettem kipihentebb. Azért nagyon örülök,hogy elmentünk, mert volt minden, aminek a gyerekek örültek és ez a lényeg. Kicsit barnábbak is lettünk. De nagyon jó volt hazajönni....
Megértelek, a kisgyerekes nyaralás soha nem a pihenésről szól. Mármint a szülőknek nem. :)
VálaszTörlésÖrülök hogy azért jól telt a nyaralásotok.
VálaszTörlésBár az idő enyhén szólva dögmeleg volt.
Én nem mernék elmenni a kicsikkel nyaralni majd talán pár év múlva most még nagyon strapás lenne.