2010. június 7., hétfő

Kínos szitu (háromszor)

A szomszéd házban lakik egy néger pasi. Nem a világosabb fajta, hanem egy majdnem fekete. A nagylányom 3 éves volt, mikor ideköltöztünk. A boltban látta meg először a férfit. Mi az egyik pénztárnál álltunk, ő velünk párhuzamosan a másik pénztárnál állt sorba. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a gyerek lemerevedett. De totál. Mozdulatlanul állt, tátott szájjal (szó szerint) és megszűnt körülötte minden. Csak nézte a pasit. Mikor emberünk észrevette a kínosan bámuló lányomat, próbálta oldani a feszkót, mosolygott rá, húzogatta a szemöldökét (olyan -mizújs? módon), kacsintgatott neki. Mondanom sem kell, semmi hatása nem volt. Próbáltam én is kizökkenteni a transzállapotból, de sem a nevére nem reagált, sem semmi másra. Őszintén szólva, nem emlékszem hogyan jutottunk túl a helyzeten, de ez a kép örökre megmaradt bennem. Pasival azóta próbálunk nem összefutni. Na de van nekem még két szép gyermekem. Mikor a középső elére a kritikus kort és meglátta az utcán emberünket, a tőle megszokott FENNhangon (nem süket, de mindig üvölt) megszólalt: -A bácsi se szeret fürödni? (kiskorában majdnem belefulladt a strandon a kisvízbe - csak a lélekjelenlétem miatt nem történt nagyobb baj, azóta nem a kedvenc foglalatossága a fürdés, de azért minden nap szokott :) Szerencsére négerünknek van humorérzéke és hangos kacajjal nyugtázta, hogy hallotta a megjegyzést. Fiamtól már egyenesen rettegtem, mikor tegnap megláttam a kapuból a férfit. Nem teljesen alaptalanul. Hála az égnek, a fiú gyermekbe több visszafogottság szorult, így csak hozzámbújt és aranyosan a fülembe suttogta, hogy - Nézd anya, ott a kisbence :)

1 megjegyzés: