2010. március 26., péntek

Néhány szó a csemetékről

Néhány szót írnék a kiskorúakról. Nagylányom 12 éves, ötödikes, a kiskamaszkor kellős közepén. Nála már egyértelműen igaznak érzem a mondást, miszerint: "kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond". Olyan szinten képes kiakasztani és táncolni az idegeimen, ami csak nagyon keveseknek sikerül, mert amúgy marha türelmes emberke vagyok. Mindemellett olyan nekem, mint egy barátnő. Már egy csomó dolgot meg lehet vele dumálni, rettenetes sokat tud segíteni a kicsik körül és az sem utolsó szempont, hogy a Rák jegyében született, akárcsak én, így rengeteg hasonló tulajdonságunk van. A középső gyermek (egyben a legproblémásabb) egy ötéves királylány, aki a középsős óvodások mindennapi gondjaival küzd. Nevezetesen: "a Zsoltika megint megharapott", "a Niki belefirkált a rajzomba", "a Kitti azt mondta, ő lesz a legszebb a farsangon" és ehhez hasonlók. Rettenetesen öntörvényű emberke, kisebb korában iszonyú hisztis volt. A három gyerek közül ő a leganyásabb. Ja, és Vízöntő. A legkisebb trónörökös, egy kétéves fiúcska, aki előbb kezdett el beszélni, mint járni. Kétévesen olyan szövege van és annyi verset és éneket tud kívülről, hogy kezdem azt hinni, pólyás korában egyik éjjel elvitték az UFO-k. Amúgy tök jó fej. Ő a FIÚ a családban. Nagypapik, nagymamik egyetlen FIÚ unokája, apa egyetlen FIACSKÁJA. Szóval neki igazán jó sora van. A Bak jegyében született és anyukájához hasonlóan a ROCK zenét kedveli.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök hogy megint blogolsz.És örülök hogy többet megtudhatok a családodról, Rólad.
    Mi rockzenekedvelők tartsunk össze :)

    VálaszTörlés