Eljött a nap, amitől tartottam kicsit. Két gyereket oltanak egyszerre. Tiszta szerencse, hogy a dokinénink, anno az én orvosom is volt (kicsiként), nagyon régóta ismerem (ez tök logikus a mondat első feléből adódóan), ráadásul közel is lakik hozzánk. Ez az oka, hogy mi nem járunk gyerekorvoshoz (ha nem muszáj), ha bármi gond van, telefonálok és már jön is. Így van ez az oltásokkal is. A gyerekeimnek házhoz szállítja doktornénink a szurikat. Így ők sem paráznak annyira, mint egy rendelőben. Jön, mint a villám előkészíti a szurikat és mire a gyerekek észbe kapnának már meg is kapták. Ma viszont középső drágaságom (aki egy ötéves nagylány amúgy) olyan hisztit levert, hogy doktornéni szabályosan üldözte a lakásban az elkészített vakcinával. Nem semmi látvány volt :) A szomszédok számára mindez valószínűleg úgy ment át, hogy öljük a gyereket. Idézem az önkívületben történő üvöltést: -NEEE! NEM AKAROM!! NE BÁNTSATOK!! JÓLESZEK!!!NEEEEEEEEE!!! FÁÁÁÁÁÁJ!!! Most asszem egy ideig vagy nem mutatkozunk a többi lakó előtt, vagy gyorsan lemegyünk a ház elé, hogy mindenki lássa jól van és él még a gyerek. Na szóval ez nehéz menet volt. A fiamnak ellenben egy hangja nem volt, pedig ő a combjába kapta az adagot. Mindegy! A lényeg, hogy megkapták. Túl vannak rajta. Most már csak a beígért jutalmakat kell kiosztanom...
Ez tök jó hogy egy nap oltattunk gyereket kullancs ellen :)
VálaszTörlésJót nevettem és elképzeltem ahogy a dokinő üldözte kislányodat a szurival és ő kiabált.
Fiam nekem sem sírt most a szurinál.